Ismét eltelt pár hét amióta szintén rengeteg dolog történt. Először is járkáltunk öltöny után nem keveset. A vőlegény testalkatát illetően talán kivételes eset, keskeny válla van, viszont magas, és vékony. Tehát maradt a varratás, lassan közeleg a próba ideje, szép lesz remélem :). Mellény anyagot is vettünk az is szép lesz, nem az átlagos boltban kapható, dolgot, hanem szépséges máskor is hordható jellegűt.
Utána megtaláltam a menyecske ruhám anyagát, az is készül éppen, már voltam egyszer próbálni, de még kell hozzá tüll, meg még pár apróság. Ehhez az anyaghoz már van ing is a vőlegénynek, hogy ő is át tudjon öltözni picit lazábba.
A táncóráinknak vége, de szerencsére practice órákat tartanak, ahol stílust tanulunk, ami nagyon jó, mert az egy dolog, hogy tudjuk, mit kell lépni, de jobb azt úgy, hogy szép is a mozgás.
Vége a jegyesoktatásunknak is. Én személy szerint nagyon élveztem, másképp értékeli az ember a vallást 20-on éves fejjel, mint 10 évesen. A papunk nagyon lelkiismeretesen vezetett minket végig a Bibliának a vonatkozó részein, hogy picit közelebb vigyen minket a házasság szentségének bemutatásához, és annak átadásához. Nem éreztem egyszer sem tolakodónak, és előítéletek nélkül beszélgettünk egymással.
A zene kérdés még továbbra is kérdőjeles, de már remélem a héten rövidre zárom azt is. Jövő héten megyek próba hajat csináltatni, és a sminkessel is beszéltem már, sikerült úgy egyeztetnem, hogy aznap csinálunk próbát, amikor a polgári esküvőm lesz. Igaz hogy annak nem akarunk nagy feneket keríteni, de azért legalább ezeken a képeken is jobban fogok kinézni, mint egy átlagos napon.
Tegnap bejelentkeztünk a hivatalos ceremóniára is, na az egy fél féldélelőttös program, tehát ajánlatos kivenni a szabadságot, stb. Azt hinné az ember, hogy odamegy, kér egy időpontot, aztán köszönöm, csókolom! De nem! Megkérdeznek mindent, még azt is, hogy hány évet tanult az ember. Meg hogy milyen névvel szeretné leélni az életét, és a vállalandó gyerekek milyen családnévvel nőjenek fel. Persze ezekre a kérdésekre valamennyire készül az ember, de ott azért magával ragad a hangulat, hiszen nem pár napra választunk nevet, hanem remélhetőleg hosszú időre, és a gyerekek miatt is felelősen kell dönteni. Bennem olyan dolgok kavarogtak, hogy milyen hosszú legyen, biztos, hogy le tudja majd írni a gyerek, ne legyen túl bonyolult, de ne is legyen túl kommersz. Az én családnevem egy mondhatni ritkább fajta Magyarországon, nem olyan, mint a Kiss, vagy a Tóth, de a vőlegényemé ezek közé tartozik. Így nekem komoly dilemmát okozott ez a kérdés, és tulajdonképpen nem voltam felkészülve a válasszal. Végül választottam egyet, ami nekem tetszett, és ekkor derült ki, hogy a gyerekek neve mi lesz kérdés még hátra volt. No itt akkor azért picit elbizonytalanodtam, de végül döntöttünk. De ezen már nem görcsölök :), ez lesz és kész, addig meg gyakorlom az új aláírásomat, hogy ne legyen béna :). Most befejezem ismét a híradást, de ígérem lesz nemsokára új hír. Lassan meghívónk is lesz :).
Minden jót nektek!
